És éppen ebben a legnagyobb gyengeséget jelentő pillanatban, ezen a történelmi fordulóponton szólal meg a Kreml. Ez nem csupán egy szokásos diplomáciai nyilatkozat vagy egy hivatalos sajtóközlemény; ez egy egyetlen, tömör mondat Vlagyimir Putyin legszűkebb köréből, amely Európa legmélyéig hatol. Ez egy jéghideg jóslat, amely megrázhatja az egész Európai Uniót, és geopolitikai láncreakciót válthat ki. Ennek a hatalomváltásnak a pusztító hatásai és az arra adott reakciók nem csak a hatalmi elit körökben lesznek érezhetők. Nem, ezek különösen a hétköznapi polgárok millióit fogják súlyosan érinteni – a megugró megélhetési költségek, a növekvő bizonytalanság és egy példátlan politikai felfordulás formájában, amelyek drasztikusan megváltoztatják mindennapi életünket.
Ahhoz, hogy valóban megértsük ennek a politikai földrengésnek a hatalmas jelentőségét, fel kell idéznünk, ki is volt valójában Orbán Viktor a nemzetközi színtéren. Ő korántsem csupán egy közép-európai ország átlagos kormányfője volt. Ő volt az a vasakaratú ellenálló, aki példátlan elszántsággal állt ki az ellen, amit ő a Nyugat teljesen önpusztító és egyenesen őrült szankcióinak tartott Oroszország ellen. Míg Európa nagy része – saját gazdaságára való tekintet nélkül – szinte vakon belevetette magát a szankciók spiráljába, Orbán makacsul ragaszkodott a Moszkvával kötött pragmatikus, létfontosságú energiamegállapodásokhoz. Ő volt az utolsó valódi és működő fék a Nyugat és Oroszország közötti teljes, ellenőrizhetetlen eszkaláció előtt.
Befolyása most lélegzetelállító ütemben csökken. Évekig, karizmatikus vezetése alatt, Magyarország kristálytiszta üzenetet küldött a világnak: „Nem hagyjuk magunkat zsarolni. Nem fagyunk meg a brüsszeli elvont ideológiák miatt.” Orbán számára egyszerűen logikátlan és felelőtlen volt drága cseppfolyósított földgázt (LNG) importálni az USA-ból vagy a Közel-Keletről, amikor olcsó orosz olaj és gáz közvetlenül és megbízhatóan elérhető volt. Minden csúcstalálkozón fáradhatatlanul érvelt azzal, hogy a szankciók nem elsősorban Vlagyimir Putyint vagy az orosz háborús gépezetet érintik, hanem kíméletlenül az egész Európában élő hétköznapi munkásokat, a keményen küzdő családokat, a nyugdíjasokat és a középosztályt. Most, hogy politikailag meggyengült és akaratán kívül távozik a színpadról, az Európai Unió folyosóin az emberek megkönnyebbülten sóhajtanak fel. Ott ünnepelnek – még mindig csendben, de egyértelműen érzékelhető elégedettséggel.
Az Európai Unió elérte régóta várt célját, és ezúttal már nem is tesz úgy, mintha elsősorban nemes demokratikus értékekről vagy a jogállamiságról lenne szó. Kemény, nyers hatalmi politikáról van szó. Hónapok óta figyelmeztettek erre a magyar kormánypárti médiaorgánumok: Brüsszel titkos ajánlata a magyar ellenzéknek az, hogy egyesítsék erőiket Orbán megbuktatására cserébe azért, hogy felszabadítsák a jogtalanul visszatartott, több milliárd eurós támogatásokat. Sok választót elvakított ez a ragyogó ígéret, a hatalomváltás mellett döntöttek, és Magyar Pétert emelték a legmagasabb tisztségbe. De a politikai számla, amelyet Brüsszel most nyújt be az országnak, éppoly brutális, mint kegyetlen.
