Az ország mosolya – A nő, aki mindannyiunk szívében él tovább: Szerencsi Éva megható története 
Volt egyszer egy lány, akinek a mosolya beragyogta egy nemzet szívét. Az Abigél bájos Ginájaként ismerte meg az ország, és onnantól kezdve már nem is lehetett elválasztani tőle a szerepet – Szerencsi Éva maga volt az ifjúság, a tisztaság és a derű megtestesítője.De a reflektorfény mögött egy másik történet zajlott: egy érzékeny, halk szavú nőé, aki csendben küzdött, amíg az utolsó leheletéig bírta.
Egy ország szívébe lopta magát
Amikor Szabó Magda legendás regényéből Zsurzs Éva rendezésében 1978-ban elkészült az Abigél, Magyarország megállt egy pillanatra. A képernyőn megjelent a 26 éves Szerencsi Éva, aki Vitay Georginát alakította – és abban a pillanatban megszületett egy ikon.
Olyan természetességgel játszotta el a makacs, de szerethető gimnazistát, hogy az egész ország úgy érezte: ez a lány akár a szomszédjuk is lehetne. A nézők levelekkel árasztották el a televíziót, rajongtak érte, a kritikusok új csillagot ünnepeltek.
A fiatal színésznő hirtelen a legnagyobbak között találta magát – de ő soha nem felejtette el, honnan jött, és soha nem szállt el a dicsőségtől.
A hirtelen jött hírnév mögött azonban ott lappangott a magány. Bár 1971 és 2002 között közel húsz tévéfilmben és moziban szerepelt, az Abigél után már nem érkeztek a főszerepek. A filmvilág kegyetlenül továbblépett – ő pedig lassan háttérbe húzódott.
Barátai szerint rendkívül érzékeny, mélyen gondolkodó lélek volt. A színpadon ragyogott, de a magánéletben csendes, visszafogott emberként élt. Nem a csillogásban, hanem a családban találta meg a boldogságot.
