28 éves koromban mentem hozzá Igorhoz. Ő ugyanennyi idős volt, és szintén családot akart alapítani. A döntésemet, hogy hozzámegyek, nem az erős szerelem diktálta, hiszen nem volt túl jóképű, de az állandó figyelme megnyert engem. Egy évvel az esküvő után beköltöztünk egy kis lakásba, amit a nagyapámtól örököltem.
Nem sokkal azután, hogy beköltöztünk, Igor édesanyja meglátogatott minket. Úgy tűnt, hogy kapcsolatot akar teremteni velem, de a viselkedése aggasztó volt. Eleinte tartózkodó volt, de később kritizálni kezdte a lakást, mondván, hogy az nem megfelelő az egyetlen fiának.
Nem egészen értettem a szándékait, megjegyzéseit puszta morgásnak vettem.A fejében azonban világosan kialakult egy terv, és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy kifejtse azt. Édesanyám, aki figyelmes és bölcs volt, megérezte, hogy valami nincs rendben a házasságközvetítővel, és azt tanácsolta, hogy legyek óvatos.
Anyám megérzésének igaza volt. Igor gyakran töltött időt távol otthonról, és anyja látogatásai egyre ritkábbak lettek, ami eleinte megnyugtatott. Egy nap azonban Igor azt javasolta, hogy költözzünk az anyja házába, és adjuk el a lakásomat. Ez a terv, amelyet a beleegyezésem nélkül dolgozott ki, azt tartalmazta, hogy a bevételt felosztja köztünk és az anyja között, hogy finanszírozni tudja a lakása javításait.
Én határozottan visszautasítottam, kijelentve, hogy nem áll szándékomban eladni az ingatlanomat. Igor megsértődött, és azzal vádolt, hogy nem értékelem a családunkat. Egy heves konfliktus után Igor elment. Azt hittem, ezzel vége, de másnap reggel megérkezett Igor anyja egy ingatlanügynökkel és egy potenciális vevővel.
Kijelentettem, hogy tulajdonjogom van, és nem vagyok hajlandó eladni. A vevők elmentek, de az anyósom maradt, és szemrehányást tett nekem, hogy nem értékelem a vevők megtalálására tett erőfeszítéseit, és nem értem az élet realitásait. Válaszul azt mondtam, hogy ha még egyszer megjelenik a küszöbömön, az ügyet a rendőrség segítségével fogom megoldani.
