Korán megnősültem, közvetlenül az egyetem után. A szerelem megzavarta a fejemet. Minden nagyszerű volt. Azt hittem. Két gyermeket szültem a házasságban, egy férfitól, akit szerettem. A férjem mindig szeretett és tisztelt engem. Azt mondta nekem, hogy nem kell dolgoznom, minden feladatomról gondoskodik;
nem ellenkeztem, a férfinak mindig igaza van. Nekem pedig nem volt időm dolgozni. Rögtön az érettségi után teherbe estem. Nem tudtam elmenni dolgozni. Aztán jött a második terhességem. A gyerekek kicsik, felügyeletre van szükségük. Nem volt praktikus, hogy dadára bízzam őket, és magam menjek dolgozni.
A férjem rokonánál laktunk egy lakásban. Ő akkoriban külföldre ment dolgozni, de hamarosan vissza kellett térnie. Egész idő alatt, amíg abban a lakásban laktunk, a saját lakásunkra spóroltunk. De nemrég a főbérlő azt mondta, hogy visszajön. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy a pár év alatt összegyűjtött pénzünkkel keresünk egy jó lehetőséget. Annyira boldog voltam: végre saját házunk lesz. Hirtelen a férjem felüvöltött:
– “Te, drágám, készülj fel, alá fogjuk írni a házassági szerződést.Egy új lakásban semmire sincs joga. – “Hogy érted ezt? Egyedül dolgoztam egész idő alatt, hogy pénzt keressek a lakásra. Te otthon maradtál. -Otthon maradtam a gyerekeinkkel, én vezettem a háztartást.
-Igen, de ha nem a feleségem, hanem egy házvezetőnő lennél, ha nem ilyen életet biztosítanál nekünk, már rég kirúgtalak volna. Először azt hittem, hogy csak viccel. De nem, nem viccelt. Tényleg elment egy ügyvédhez, és ezt a szerződést akarja elkészíteni. Így éltem a férjemmel 10 évig, és ő hátba szúrt.
