Rita és Szemjon mindössze két év házasság után elváltak. Temperamentumuk és életszemléletük szempontjából teljesen alkalmatlanok voltak egymáshoz. Szemjon meglehetősen főnökösködő volt, és azt akarta, hogy a felesége engedelmeskedjen neki. Rita azonban akaratos volt, és nem akart engedelmeskedni a férjének. Ha találkozni akart a barátaival, akkor találkozott, a férje felháborodása, sőt fenyegetése ellenére is.
Két teljes éven át próbáltak alkalmazkodni egymáshoz, de semmi sem sikerült. Végül botrányosan elváltak.
A válás után Rita nyugodtan kifújta magát. Végre szabad volt, és azt tehetett, amit akart. Közös barátaitól tudta meg, hogy volt férje új áldozatot talált – egy csendes és megvert lányt az isten háta mögötti vidékről. De Rita nem törődött vele, ő személy szerint nem akart a közeljövőben a házasságnak nevezett hálóba kerülni.
Szemjon megnősült. És hamarosan született egy lánya. Rita is megtudta a barátoktól. A volt férje iránt az ingerültségen kívül semmit sem érzett, így ez az információ nem volt fontos számára.
És hat hónappal a lánya születése után Semyon meghalt. Mindig igyekezett brutálisnak, afféle alfahímnek látszani. Ezért úgy döntött, vesz egy motorkerékpárt, hogy versenyezzen rajta a városban. És versenyzett is vele. Az autóját nem vezette túl óvatosan, és amikor felült a motorra, bizonyára elvesztette az eszét.Mindenesetre nem tudta kezelni a vaslovat, és balesetet szenvedett. Azonnal meghalt.
Amikor Rita ezt megtudta, valami megrándult a lelkében. Elvégre valaha közel álltak egymáshoz, és még ha nem is alakult így az életük, ő senkinek sem kívánt ilyen sorsot.
Elment a temetésre. Úgy érezte, el kell búcsúznia, tisztelegnie kell az emlékének.
Szemjon nem volt apja, csak anyja, akivel Rita nem jött ki jól. De mégis elment hozzá, hogy kifejezze részvétét.
– Most mit fogok csinálni? – jajgatott az egykori anyós. – Szemocska ezt a limitát is betette a lakásába!
– Mármint a felesége? – Rita tisztázta.
– Ki másra gondol? Egérnek tetteti magát, de valószínűleg ő maga is örül, hogy meghalt a férje! Most már a lakásában fog lakni!
– De hát van egy lányuk, persze, hogy ott fog lakni – próbált Rita érvelni a nőnek.
– Be kellene bizonyítania, hogy Szemjon lánya-e vagy sem! Olyan naiv volt!
Rita nem vitatkozott. De Szemjon sosem volt naiv, és biztosan nem nevelné fel más gyerekét.
Aztán Rita körülnézett. A feleségnek részt kell vennie a temetésen. És meglepődött, hogy talált is egyet.
A falnak támasztva, szinte a sarokban állt egy fiatal lány. Egy csecsemőt tartott a mellén, aki sírt. Úgy tűnt, senki sem törődik vele.
– Miért vinnél gyereket egy temetésre? – Rita a homlokát ráncolta. Bár nem akart beleszólni, a lába abba az irányba vitte, ahol Szemjon felesége állt.
– Jó napot, részvétem a veszteségük miatt – mondta a nő.
A lány félve nézett rá, majd bólintott, és próbálta megnyugtatni a gyermeket.
– Köszönöm – mondta halkan.
– Nehéz itt a babával – mondta Rita.
– Nincs senkim, akire hagyhatnám – válaszolta bűntudatosan Szemjon felesége. – Mintha mindent átérezne. Sír és sír. Még a koporsóhoz sem tudok odamenni…
Rita nem a kedvességéről és emberségéről volt híres, de itt megsajnálta ezt a lányt. Meghalt a férje, és a felesége még csak el sem tudott tőle rendesen búcsúzni. És ami a legfontosabb, senkit sem érdekel.
– Hadd sétáljak egyet a gyerekkel, te pedig gondoskodj a temetésről – javasolta Rita.
– Tényleg? Nem is tudom…
– Az én nevem Rita – mutatkozott be, és rájött, hogy ez a lány azt sem tudja, ki ő. – Én afféle Szemjon volt felesége vagyok. De már régen szakítottunk, és hogy őszinte legyek, én voltam a kezdeményező. Szóval nem kívánok senkinek semmi rosszat. És természetesen sajnálom, hogy meghalt.
– Anya vagyok – mondta a lány. – Szemjon azt mondta, hogy nős.
– El tudom képzelni, mennyi “jót” mesélt – mosolygott Rita szomorúan. – Anya, el kell kísérned a férjedet. Ne aggódj, majd én vigyázok a babára.- Köszönöm – mondta őszintén.
Miután megringatta a babát, Anya betette a babakocsiba, Rita pedig sétálni ment a gyerekkel. A temető nem volt a legjobb hely a sétához, de csendes és békés volt.
Egy óra múlva már minden kész volt. Rita nem sétált messzire, és amint mindenki elkezdte elhagyni a sírt, visszaadta a lányát az anyukájának.
– Köszönöm – mondta Anya, és letörölte a könnyeit. – Tisztában vagyok vele, hogy egy gyereknek nem itt a helye, de tényleg nem volt kire hagynom.
– Mi van a szüleiddel, a barátaiddal?
Anya megvonta a vállát.
– Se szüleim, se barátnőim. Szemjon nem szerette, ha bárkivel is együtt lógok. És most ő elment, én meg egyedül vagyok…
– Igen – sóhajtott Rita, és szemrehányóan a sír irányába nézett. Szemjon olyan feleséget akart, aki minden szabadidejét vele tölti, hát kapott egyet. Csakhogy most elment, és a felesége meg a lánya teljesen egyedül maradt.
– Dajkát akartam keresni – folytatta Anya -, de nehéz ilyen rövid idő alatt ilyen kislányra valakit találni. És a temetéssel is foglalkoztam…
– megértem, nehéz. Az anyósomnak pedig nincs remény – tette hozzá halkan Rita.
– Egyáltalán nem kedvel engem – mondta szomorúan Szemjon felesége. – És az unokája is. Azt hitte, hogy valakitől teherbe ejtettem. Pedig nem is mentem sehova.
– Ne hallgass rá – intett a kezével Rita. – Mindenfélét mondott rólam!
– Jól van. Majd megoldjuk – mondta Anya, mintha meggyőzné magát. – Elmész a virrasztásra?
– Nem, nem hiszem, hogy szükség van rám – mosolygott Rita.
Már éppen indult volna, de annyira megsajnálta a megvert lányt.
– Т
