– Váljunk el!
– Nélkülem elveszett lennél, asszony: se pénz, se munka.
– Majd meglátjuk.
Valentina tudta, hogy a férje elhagyta őt. Nem gyakran és nem sokáig, de ez a hazugságháló az egész kapcsolatukon keresztül húzódott egy tüskés szálon. Minden érvet és ellenérvet mérlegelve, a nő maga választotta ezt az életet.
Sándor elég időt adott neki, nem ugatott túlzott túlsúlyért, megbecsülte a háztartást. És ami a legfontosabb – nem volt rossz apa. A gyerekek benne nem akartak lelket. De már felnőttek: a legidősebb Konstantin egy másik városban élt és tanult. A fiatalabb Kira is nemrégiben kirepült a fészekből.
A családi élet rendezett volt, tele hagyományokkal és közös hobbikkal. És kár volt összetörni egy ilyen gépezetet. Az elmúlt két évben Valentina abban reménykedett, hogy a férje megnyugszik, és abbahagyja a félrelépéseket.
De a szerencse úgy hozta, hogy még mindig jó formában volt, fitt és jóképű. És általában véve a kora is jól állt neki, ezért volt sikeres a nőknél.
Valentina maga kissé egyszerű külsejű volt, de a bája még mindig megmaradt. Hosszú szőke haj, kék szem. Igaz, a fény bennük már nem volt ugyanaz, minden szikra valahol szétszóródott. De sebaj, a tükörkép még mindig kielégítő volt.
– Sash, gyere reggelizni!
– Jövök már, bogyó! Mi van itt nálunk?
– Ahogy szereted: forró kávé és két pirítós rántottával.
– Már most jól hangzik! Egyébként ma este késni fogok. Ne hagyj ki.
– Hogyhogy? Kosztik és Oleszja átjönnek ma este.
– Ki az az Olesya?
– A fiad barátnője – vágott közbe türelmetlenül Valya.
– Ó, ember, előbb nézd meg te. Ha nem gond, később találkozunk.
– Ó, emlékeztess még egyszer, hogy miért is késel.
– Ma van egy megbeszélés, és ez egy üzleti megbeszélés.
– Van valami köze ahhoz a tényhez, hogy felvettél egy új helyettest? Magas szőke, láttam az irodában.
– Nem, persze, hogy nem. Tényleg, ez üzleti ügy. Köszönöm a reggelit! Nagyon finom. Mennem kell. – Alexander felállt az asztaltól anélkül, hogy befejezte volna. Annak ellenére, hogy a nő fél órát töltött azzal, hogy mindent előkészítsen.
Most éppen Valentina türelme fogytán volt. Ebben a percben, ebben a másodpercben. A férjére emelte a tekintetét, és halkan kimondta a szavakat, amitől a férfi hátradőlt a székében.
– Sash, váljunk el?
– Elnézést kérek?
– Nos, tényleg. Csináljuk rendesen: semmi vita és semmi csúnya dolog.
– Nem értem: szakítani akarsz?
– Igen – Valentina nyugodtan felvette a villáját, és elkezdte enni a reggelijét.
– Mi történt? Én ezt nem értem.
– Én csak… be kell fejeznem. Olyanok vagyunk, mint a szomszédok. Nincs többé szerelem, nem! Talán barátság. Megértés, talán. De nem szerelem! A legjobb ajándékok azoknak, akiket szeretsz…
– Mi a helyzet a gyerekekkel?
– Ők már felnőttek: nem fognak sokáig aggódni. Akkor most kínozni fogjuk egymást?
– Nyugodj meg, beszéljük meg holnap. Ez egy furcsa beszélgetés reggelre. Elmentem dolgozni.
Alexander elment, Valentina pedig egyedül maradt a gondolataival. Rosszul érezte magát. Huszonkét év házasságot nem lehet csak úgy eltaposni. Nehéz lenne, különösen, ha fel kellene osztaniuk a vagyont, sőt még az üzletet is. Elvégre Sándor már a házasságban építette fel. Eleinte Valya segített neki, különösen a könyvelésben. Elvégre ez volt a szakmája. És mi lenne, ha újra munkát kapna? Olyan régóta nem csinált semmi komolyat. Olyan sokáig ült otthon.
Úgy döntött, hogy ma estére készít néhány salátát, és süt egy kis húst a sütőben. A gyerekek még nem tudhatják, hogy hamarosan szakadás lesz a családban. Családi nyaralás túrák
Sándor csak másnap jött haza.
– Este bölcsebb a reggel. Szándékosan nem voltam tegnap a szemed előtt. Talán tényleg szükségünk van egy kis szünetre egymástól. Ennyi együtt töltött év után. Akarod, hogy meghívjalak egy utazásra egy meleg országba? Elmehetsz, és egyedül lehetsz a gondolataiddal. Val, a mi családunk nem csak egy család. Hanem egy tömb. Annyi mindent csináltunk együtt.
– Hol vagytok? Hol vagytok?
