Az anyósom egy nagyon furcsa nő. Amikor a férjemmel beköltöztünk a lakásomba, elkezdett nálunk is felbukkanni. Kiderült, hogy a férjem adott neki egy pótkulcsot. – “Hát, ez az én anyukám, hadd jöjjön hozzánk” – indokolta. Nem örültem neki, de úgy gondoltam, hogy ha havonta többször is meglátogat az anyósom, akkor nem lesz nagy ügy. De nagyot tévedtem. Mert az anyósom szinte minden nap meglátogatott minket, és persze figyelmeztetés nélkül. Ezek az anyám látogatásai kezdték stresszelni a férjemet.
Végül rájött, hogy ez nem normális. Még az is előfordult, hogy egy jó éjszakát követően a férjemmel csak egy fürdőköpenyben mentem be a konyhába, és ott ült az anyósom, és nyugodtan teázott. Nem vettem róla tudomást, és elmentem reggelit készíteni. Elvégre ez az én lakásom, és szeretném magam vendéglátónak érezni. Ekkor a férjem jött ki mögöttem a szobából, csak az alsónadrágját viselte, és nem számított rá, hogy az anyját látja az asztalnál: -Anya! Reggel hét óra van, mit keresel itt?” – Teázom, nem láthatod – válaszolta anyósom nyugodtan.
Aztán olyasmit mondott, amitől megijedtem: “Nem kellett volna ennyire meglepődnöd, amikor megláttál. Most már házas vagy, és mindened a férjed tulajdona, tehát az enyém is. Csak irigyelni lehet ennek a nőnek a logikáját. A szüleimtől kaptam ezt a lakást, miután elvégeztem az egyetemet, és akkor még nem is találkoztam a férjemmel.
Ő pedig már mindent eldöntött helyettem, és semmilyen törvény nem tudott neki semmit sem bizonyítani. Aztán a férjem úgy döntött, hogy lecseréli a zárakat. Nem bírta tovább elviselni az anyósa hirtelen megjelenését. Amikor rájött, hogy mindent megváltoztattunk, sokáig szidott, mondván, hogy elrontottam a fiát, pedig ő maga javasolta az ötletet.
