Amikor Andrij ötéves volt, meghalt az apja. Az anyja mindent megtett. Sikerült neki, bár néha nehezen boldogultak. Ekkor született meg a fiú álma a gazdag és méltóságteljes életről. Pontosan úgy, mint a moziban. Andrij nem volt túl magas, de szorgalmasan és ügyesen nőtt fel. Segített az anyjának a kertben, és mindent megjavított a házban. “Neked, fiam, a városba kell menned tanulni.
Nem úgy, mint a többiek, akik keresnek egy kis pénzt, aztán halálra isszák magukat az unalomtól. De Andrijnak eszébe sem jutott feladni az álmát… Kolja bácsi, a szomszédjuk, gyakran kérte a fiú segítségét. Megtanította Andrijnak, hogyan kell hegeszteni, lakatosmunkát végezni és autókat javítani.
Különösen jól értett az autókhoz. Nem hívták másnak, csak szerelőnek. A középiskolában épített egy garázst a háza mellé, és elkezdte javítani az autókat. Az édesanyjának segített. Így alakult, hogy Andrii szilárd ügyfélkörrel végezte el az iskolát.
Amit a szerviz nem tudott megjavítani, azt Andrii megjavította. Az emberek még a városból is elkezdtek hozzá járni. Aztán Andrii kovácsolt egy autót. Aztán épített egy új, nagy házat, mellé három boxot (az autók javítására). Aztán találkozott Innával, aki, miután hallott a mester aranykezéről, a városból hozott hozzá egy autót javításra.
Tíz év telt el. “Anya, apa, jó reggelt!” – szaladtak be a gyerekek a konyhába. Ott ült Andrij és a felesége, és reggeliztek. Most a gyerekek reggelizni fognak, aztán Inna elviszi őket a városba, az iskolába, és maga is elmegy dolgozni. Aztán majd eljön értük az iskolából, és együtt jönnek haza. Andrij pedig az ügyfelei autóit fogja javítani. Neki más dolga is van. Építenie kell egy külön házat az édesanyjának,
itt túl zajos. Neki munkája van, gyerekei, és egy idős hölgynek csendre van szüksége. Inna elküldte a nagymamáját egy szanatóriumba. Általában a férfinak sok tennivalója van. De ő mindennel megbirkózik. Ő egy szerelő. Tehát mindennel megbirkózik. Pontosan úgy, mint a filmben.
