A tanár átadta neki a bizonyítványt, és ahogyan azt várta, egy kövér 3-as volt a betű. A tanár odaadta neki a bizonyítványt, és ahogyan arra számított, egy kövér “3-ast” kapott az írásbelire.
“Igen – sóhajtott nagyot a fiú -, itt nem úszod meg a verést. A nagymamája csalánnal fogja elfenekelni, úgymond, elfenekelni.
Talán nem is csalánnal, hanem egy indával, vagy ami még rosszabb, az apja régi övével. Így van, egy övvel, és az összes többi tantárgyból szerzett ötöse sem mentené meg. Ó, nem fogja!”
A nagymama pedig már türelmetlenül várakozott az udvari kapu melletti padon. A kis sovány öregasszony újra és újra felpattant a padról, kiment az útra, és feszülten bámulta az utca végét. Akszinya volt a neve, de a faluban mindenki Szjutkának hívta, meg “Psjutik”-nak, mert nagyon gyors és tüzes volt.
Akszinya szerencsétlen volt az életben, ó, nagyon szerencsétlen.
A férje meghalt a háborúban, így egyedül maradt egy kisfiúval. Felnevelte, tanította, mindent megtett érte. Miután elvégezte az intézetet, Pavluszka a városban maradt, és ott talált egy feleséget, egy jó lányt, de egyáltalán csak egy árvát, úgy vonzódott hozzá, mint a saját anyjához. És fiuk született, Vaszilijnak nevezték el. Pavluszka folyton viccelődött: “Pont olyan volt, mint te, mama, pont olyan fürge és fürge.
Gyakran jöttek, és ő is meglátogatta őket. Abban az időben Akszinya teljes virágzásban volt. Az unokájában nem tudott betelni vele. “Itt vagyok boldog” – mondta magának gyakran, nem felejtette el, hogy a bal válla fölött átköpje a fát, és háromszor kopogtasson, nehogy elátkozza. De, úgy látszik, mégis elátkozott.
Amikor Vassa négyéves volt, a gyerekei otthagyták az unokáját, hogy vigyázzon rá, és elmentek a tengerhez, kirándulást adtak nekik a munkahelyükön, mindenki olyan boldog volt… “Eh, a fenébe a tengereddel!”. – Akszinya a szívében gondolt
a, és a földre köpött. Senki sem tudja, mi történt ott, de a holttestüket kihalászták abból a tengerből…
Eltemette őket, és maga is elment volna a koporsóhoz, ha nincs Vaszjatka. Csak egy drága kis vérszerinti gyermek maradt az egész világon!
Az utca végén vidáman szaladó gyerekcsapat volt az iskolából. A nagymama felpattant a padról, és türelmetlenül “táncolt”, várva a közeledésüket. Hol van Vaszjatka? Nem látom őt?
– Natasa, vége az iskolának? – kérdezte egy arra járó szomszéd lányt.
– Vége van, Baba Suta – csiripelte boldogan a lány.
– És hol van az én Vaszjám? Vagy a tanító néni fogva tartotta?
– Nem, mindenkit hazaengedtek a szünidőre. Nem tudom, azt hiszem, sétálni ment.
– Sétáltam, azt mondod – sziszegte a nagymama -, sétáltam, de nem értem oda…
Száraz kezét harciasan az oldalára szorította. “Megbuktál a tanulásban, te gazember, biztosan megbuktál. Várj csak, míg megkóstolod apám övét!” – És a nagymama úgy forralt, mint a szamovár.Körülbelül egy órával később Vaszja lehangoltan sétált az utcájuk végére. Már messziről látta, hogy a nagymama “karjait az oldalára téve”, mint a dühöngő fut az udvara előtt.
– Nem sietsz haza, Vaszja – sziszegte szeretetteljesen -, befejezted az első osztályt?
– Igen, nagymama – válaszolta a fiú, és igyekezett vidámnak látszani.
– Aha-aga, jól van, menjünk be a házba, biztos éhes vagy, megetetlek – bólintott a nagymama.
Beléptek a házba, az asztalon Vaszja azonnal meglátta apja régi övét, amely nehéz tüzérségként szolgált a nagymamának az unoka nevelésében.
– No, kedves unokám, vedd elő a bizonyítványodat, kérlek, nagyanyád…
A fiú nagyot sóhajtott, és odatartotta a bizonyítványt.
Akszinya analfabéta volt, csak három osztályt végzett az iskolában, így szótagolva és csak nyomtatott betűkkel olvasott, ráadásul a kor előrehaladtával kissé megvakult. Leült az ablakhoz közel.
– A-rif-me-tee-ka – “5”, rusz-szka-li-li-li-litera-tu-ra-tura – “5”, rusz-I-nyelv – “3”…
Babka felugrott, lendületesen az asztalra csapta a bizonyítványt, és megragadta az övét.
Hirdetés
block-ppnh4ph6jroimg
4hr 30 min ago
Ha fájnak a térdei vagy az ízületei, azonnal iktassa ki az étrendjéből…
