Egy lánnyal jártam iskolába, Zoyának hívták, és nagyon csúnya ember volt. Mindig egymás ellen fordította a barátait, veszekedéseket és konfliktusokat szított a semmiből. Amilyen gyerekként volt, olyan maradt felnőtt korában is. Iskola után mindannyian különböző helyekre mentünk tanulni. Az egyetem után hazatértem, és megnősültem. De a férjemmel az anyám lakásában éltünk, amíg nem siettünk jelzáloghitelt felvenni. Az idősebbik bátyám, Oleg is velünk élt. És egy nap Oleg hazajött, és azt mondta, hogy meg fog nősülni. Én csak hallottam a barátnőjéről, de személyesen soha nem találkoztam vele.
Képzeljék el a meglepetésemet, amikor Oleg elhozta hozzánk régi barátnőmet, Zoyát. Anyám egyszerűen imádta Zoyát, azt mondta, hogy nagyon vidám, pozitív és energikus. Nem fogsz vele unatkozni. Ez utóbbival egyetértek, Zoya biztosan nem hagyja, hogy unatkozzatok. Nem értettem, hogy a bátyám miért sietett annyira a házassággal, hiszen még nem ismerte jól Zoyát.
Én már annyi éve ismerem, így tudom, mit várhatok tőle, de Oleg biztos benne, hogy a menyasszonya egy angyal. Kiderült, hogy az esküvő után Oleg és Zoya is az édesanyja lakásában fog élni.
A férjemmel rájöttünk, hogy itt az ideje elköltözni, különösen azért, mert Zoya és én nem jöttünk volna ki egymással egy fedél alatt. Fogtuk az internetet, és elkezdtük csendben rendbe tenni. Öt év múlva a lakás teljesen a miénk lett, én pedig már egy fiút szültem. Egy nap Zoya eljött hozzám, és közölte, hogy már öt hónapos terhes
. Felajánlott egy cserét – én visszaköltözöm anyámhoz, ő és Oleg pedig beköltöznek a mi lakásunkba, mert nekik hamarosan új babájuk lesz, és nekem sokkal családiasabb lenne anyámmal élni. Elmosolyodtam, és kidobtam Zoyát a házamból. Micsoda pofátlanság… de anyám elfogadta Zoya helyzetét, és elkezdett szemrehányásokat tenni nekem, hogy milyen csúnya dolgot tettem vele.
