Vika már a szülészet előtt várta a férjét és a családját. Ült, nézte a babát, és nem tudta, mit mondjon mindenkinek, hogy ez nem az ő gyereke. Egyszer csak odajött hozzá a nővére: “Már vártunk rád. Szeretnéd megmutatni a gyermeket a családodnak?” – kérdezte, és gyengéden mosolygott Vikára és a babára. “Ez nem az én gyermekem” – mondta hirtelen Vika – “az édesanyja velem feküdt.
Megszülte a fiát, és azonnal magára hagyta. Én egy óra múlva szültem meg a lányomat. Te valaki másnak a gyermekét hoztad nekem. A nővér elkerekedett szemmel nézett. Már majdnem tíz éve dolgozott, de ilyet még soha nem látott. Nos, az életben mindennek eljön az első alkalom. Vikának elhozták a lányát.
A szagból meg tudta állapítani, hogy a lánya vére, megölelte a lányát, és kiment vele a férjéhez – Minden rendben van? Valahogy elkéstél… – kérdezte a férfi a kocsiban – Ó, ha tudnád… – mondta Vika. Otthon mindent elmondott a férjének. Egész éjjel fent maradtak, hogy megbeszéljék a történetet, és rájöttek, hogy ez a sors keze. Egy hónappal később a kis Alina ikertestvére született.
