Tíz évvel ezelőtt, miután elváltunk a férjemmel, elmentem egy barátomhoz Olaszországba, hogy elmenjek és pénzt keressek. Kiderült, hogy sok évig ott maradtam. Ez idő alatt a fiam megnősült és gyerekei születtek. Folyamatosan kommunikáltunk videón keresztül, és havonta 1500 eurót küldtem nekik. És végül tíz év után először hazajöttem a munkából.
Olaszországban masszázst végeztem és egy idős asszonyra vigyáztam. Annyira boldog voltam, hogy mindezt magam mögött tudtam! Milyen boldog voltam, amikor megöleltem a fiamat, a menyemet és a két unokámat, akiket most láttam először. Pedig az ő lakásuk az én segítségemnek köszönhetően lett felújítva! A lakásuk egy régi házban van, egy kétszobás lakás, de olyan szépen, ízlésesen felújították.
Megdicsértem a gyerekeket, majd elmondtam nekik a közeli terveimet. Elmondtam nekik, hogy lakást fogok venni, mert nem jöttem vissza üres kézzel. Azt is elmondtam nekik, hogy a magánéletemen szeretnék javítani, mert néhány éve már távkapcsolatban vagyok egy volt osztálytársammal, aki szintén elvált. Talán sikerülhetne, de a gyerekek nem örültek a hírnek.
Kiderült, hogy azt hitték, hogy pénzt hoztam nekik, és vesznek egy nagyobb, háromszobás lakást maguknak és a gyerekeknek, és ezt kiadják, hogy ne kelljen többet dolgozniuk. El tudják képzelni, hogy ennyi éven át sem a fiam, sem a menyem nem dolgozott, hanem abból a pénzből éltek, amit küldtem nekik.
És nem akartak többé dolgozni, és ezt a tervet készítették. Gondoltam arra, hogy egy ideig velük lakom, és felújítom a régi egyszobás lakásomat, hogy jobban eladjam, de nem tettem meg. Most a lakásomban élek és felújítom egyszerre. Közben Ivánnal, akivel egy hónapja randizom, nagyobb lakást keresünk. Sajnos alig kommunikálok a gyerekeimmel. Bárcsak gyakrabban láthatnám az unokáimat.
De hamarosan, úgy gondolom, változni fog a helyzet, mert tegnap felhívott a menyem, és megkért, hogy holnap maradjak a fiúkkal, mert ő egy állásinterjúra megy, és a fiam is munkát keres. Na, végre! Kényelmesen a nyakamon ültél, és azt hitted, hogy ez mindig így lesz? Nem, gyerekek, én is magamnak akarok élni!
