Iván szokás szerint reggel fél hatkor kelt, megfejte a tehenet, megetette a kecskéket és a csirkéket, majd hazatért, hogy elkészítse a reggelit, amíg a gyerekek aludtak. Ha 3 gyermeked alszik a fal mögött, nincs jogod a csüggedéshez, a rossz döntésekhez és a felesleges érzelmekhez. Ami az érzelmeket illeti…
a mindennapi élet és az egyforma napok sorozata kikapcsolja őket. – Srácok, kész a reggeli. Ti reggelizzetek, mindjárt jövök – mondta Iván, és a falu másik végébe szaladt a barátjához, Szerhijhez. A faluban nem volt elég munka, és mindenki pénzt akart keresni. “Apa, ma álmomban láttam anyukámat” – mondta a kisebbik lány, miközben apja a tornacipőjét húzta fel – “pont úgy nézett ki, mint a valóságban.”
“Öt-tíz perc alatt meg tudjuk oldani” – mondta Szerhij, látva őt. A nagyobbakat küldd el hozzám, én elviszem őket magammal az iskolába, te pedig nyugodtan mehetsz anyádhoz.
– Tessék, Iván – jelent meg Szerhij felesége a férfiak mellett -, tettem neked egy kis pitét. Az enyémek finomak, szerintem a tiédnek is ízleni fognak. Iván felkapta a kalácsokat, megköszönte, és hazaszaladt. Nem szabad sajnálni, példát kell mutatni. Egyedül három gyerekkel… Úgy vonyítottam volna, mint egy farkas, ha nem lettél volna az életemben. El sem tudom képzelni, hogy bírja ki mindezt…
és ő egy anya. Bár őt meg lehet érteni. Az idősebbek gyakran ragaszkodnak a háztartásukhoz, később nehéz lehet nekik… Tudod, sok mindent rosszul csináltam az életemben, de Iván… ő felnyitotta a szemem, rávezetett, hogy lássam…
.- Ó, apu, nagyszerű – ölelte meg a lány az apját -, a szürke! Gyerünk, szürke! Amíg az idősebbek iskolában voltak, Iván elvitte a lányát a nagymamájához, ő pedig elment dolgozni egy másik részmunkaidős állásba. Aznap szerencséje volt
. Megkeresett 2000 hrivnyát, elment a piacra, és vett pár napra való élelmet. Ahogy kilépett a piacról, meglátott a bejáratnál egy férfit, aki cipőt árult: “Látom, a tiéd már megél. Fogd ezeket, 600 hrivnyába kerülnek, 500-ért odaadom neked” – mondta az eladó. Miközben Iván a lyukas tornacipőt, majd a zsebében maradt 1000 hrivnyát nézegette, meghallotta maga mellett egy női hangot:
“Nyulak! Vásároljon nyulat, olcsón!” – Van szürke?” – kérdezte azonnal. – Van, de gyenge, 550 helyett 400-ért adom. – Bocsánat, ember – mondta a cipőárusnak -, megígértem a lányomnak. Aznap Iván különösen szerencsés volt. Aznap jó pénzt keresett, vett egy nyulat a lányának, meg tudott venni mindent, amire legalább egy hétig szüksége volt, és a legfontosabb meglepetés otthon várta – az édesanyja úgy döntött, hogy összeköltözik a fiával. Tudta, hogy nehéz neki egyedül élni.
