A barátságból valami több lett számomra és Andriy számára, egy gyerekkori barát. A családjaink egymás mellett laktak, és gyakran játszottunk együtt. Tizennégy éves korunkban rájöttünk, hogy érzéseink túlmutatnak a puszta barátságon. Tizenhat éves korunkra megfogadtuk, hogy egy nap összeházasodunk.
A kapcsolatunk egyre mélyült, de úgy döntöttünk, hogy tizennyolc éves korunkig várunk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Tizennyolc évesen azonban kiderült, hogy terhes vagyok. Zavarodottan és rémülten bíztam meg magam a nővéremnek, nem tudva az Andrii iránti érzéseiről. A nővérem reakciója kemény volt, elítélte a tetteinket, és előre jelezte a szüleink rosszallását.
A stressz hatására úgy döntöttem, hogy megszabadulok a gyermektől, és erre a döntésre nagy hatással volt a nővérem, akit mindig is tiszteltem. Az ezzel kapcsolatos igazság komoly vitához vezetett Andrijjal. A nővérem megragadta az alkalmat, hogy megvigasztalja Andriit, és elhallgatta a döntésemben játszott szerepét. Hamarosan randizni kezdtek, és ő is teherbe esett.
Ez az árulás olyan volt, mint egy csapás a szívemre. Meglepetésemre Alina megkért, hogy legyek a “tanúja”. Fájdalmamat leplezve beleegyeztem, és segítettem neki az esküvői előkészületekben. Az esküvő napján, amikor kettesben voltam Andrejjel, megtudtam, hogy régóta tartó szerelmünkről van szó. Bevallotta, hogy csak a gyermek miatt házasodik meg. Szenvedéllyel telve voltunk együtt, és az esküvőnek hirtelen vége lett.
Alina elvetélt a sokktól. A családom hibáztatta, és kirúgták a házból, végül lelepleztem Alina csalását. Meglepő módon Andrej családja támogatott minket, aki soha nem szerette Alinát. Andrij és én, immár megszabadulva a múlttól, egy másik városba költöztünk.
Terhes vagyok a gyermekünkkel – a boldogságért folytatott küzdelem bizonyítéka. Sajnos túl későn jött a felismerés, és még mindig elidegenedtem a családomtól, de Andrejjel végre boldogok vagyunk. Ön szerint helyesen vagy rosszul cselekedtem? Személy szerint úgy gondolom, hogy minden tisztességes volt.
