– “Üzleti útra megyek” – jelentette be a férfi. “Sokáig lesz távol?” – kérdeztem Pavlót. “Nem, csak néhány napra, aztán vissza. Visszajövök hozzád! Felkészült, fogta a hátizsákját és elment. Alig fél óra múlva megcsörrent a telefon. Felvettem, és egy ismeretlen női hangot hallottam. “Halló – mondta -, Pasza feleségével beszélek?”
“Igen – válaszoltam, és már éreztem, hogy ez a beszélgetés nem sok jót ígér. A férfi már nem fiatalember, és az, hogy valaki ilyen fiatalon “pasának” szólítja, igazán zavaró. – Hol van? – Elment üzleti útra. “Miért?” – “Tudod – mondja, és továbbra is keresztnevemen szólít -, elment hozzám. Viszonzatlan érzelmek hulláma tört rám.
“Ki vagy te?” – kérdezem tőle. “Otthon hagyta a laptopját?” “Igen.” “Nyisd ki, és olvasd el a Nastya Zakharchenkóval folytatott levelezést.” “Majd visszahívlak” – feleltem, és befejeztem a hívást. Kinyitottam a laptopot. A férfi elhagyta a kapcsolatot. De a számla egy ingyenes SIM-kártyára van regisztrálva, ami van tartalékban. Kinyitom az oldaltartót, és kicserélem a SIM-kártyát. Visszaállítom a jelszót.
Megkeresem Pasa elérhetőségét. A levelezése ezzel a Násztyával… Olyan dolgokat írt neki, amikről álmomban sem álmodtam. El sem tudtam képzelni, milyen gazdag a fantáziája. És a tehetsége, hogy képeket készítsen magáról. A beszélgetés eredményeként kiderült, hogy tényleg elment hozzá.
A nagyszerű időtöltésért. És megint csak, mondjuk, anyagi segítséget fog nyújtani neki. Visszahívom. “Szóval, mit akarsz?” – kérdezem tőle. “Szeretném, ha idejönnél, és együtt találkoznánk vele.
“Miért akarod ezt tenni?” – nevet gúnyosan. “Így hagyott el minket az apám, és nem tetszik, amit a férjed csinál” – válaszolja. Kíváncsi voltam, meddig megy el. Ezért én is visszaadom a pénzed.” “Nagyon tudatos vagy a korodhoz képest” – válaszoltam. “Fogalmad sincs, mennyire – mosolygott Nastya.
– Tizennyolc éves vagyok. A te pasád pedig majdnem ötvenéves. Mit nem értek? Hogy túl öreg hozzám?” – Elmegyek… – sóhajtottam. Kizárt dolog, hogy a vonat mellett elhaladva megelőzhettem volna a férfit. De ahogy a levelezésből megértettem, egy bérelt lakásba akart költözni, és oda kellett volna jönnie.
Tehát volt még egy kis időm. Vettem egy gyorsvonatjegyet. Szerencsére hétköznapra bőven volt szabad hely. Megérkeztem, és felhívtam Nastiát. Találkoztunk. Nem volt sok megbeszélnivalónk.
Csak pénzt utalt nekem, néhány ezret, amit a férjem küldött neki. Egy kávézóban ültünk egy darabig. Hamarosan Pavlo hívott. Úgy tett, mintha minden rendben lenne, és meghívta a kávézóba. Persze engem nem említett. Pavlo fél óra múlva megjelent. Meglátott minket, állt pár másodpercig, megfordult és elment. Majdnem egy hónap telt el, és még mindig nem hívott, nem írt. Vidéken él.
