Vadym nagy családjában, a szenvedély hiánya ellenére, édesapja, Szergej erősen ajánlotta az esztergályos szakmát. Nővérei azonban az általuk választott szakmában folytatták tanulmányaikat, és tolakodó útmutatás nélkül építették az életüket.
Vadym édesanyja nyíltan a lányait részesítette előnyben, ami miatt Vadym kissé elhanyagoltnak érezte magát.
Szerhij hirtelen halála után a családon belüli viszony még feszültebbé vált, és végül Vadim idős édesanyja gondozásra szorult. Annak ellenére, hogy több gyermeke volt, a lányai támogatása nélkül találta magát, akik különböző ürügyekkel megtagadták, hogy befogadják őt. Vadym és felesége az édesanyjával való korábbi feszült viszonyuk ellenére megnyitották előtte otthonuk ajtaját.
Ott az anyós felvidult, különösen az unokája, Sztasz érkezése miatt. Jelenléte és gondoskodása létfontosságúnak bizonyult, amikor Sztasz koraszülöttként született, és a nagymama szeretete meghatározó szerepet játszott a kisfiú első napjaiban.
Ez a történet rávilágít a családi támogatórendszerek kiszámíthatatlanságára, bemutatva, hogy bár a szülők sok gyermekkel törődnek, ugyanezek a gyermekek nem mindig viszonozzák ezt, ha szükség van rájuk. A nagymama átalakulása a perifériára szorult figurából szeretett személyiséggé rávilágít a szeretet tartós erejére, valamint az együttérzés és a megbocsátás mélyreható hatására egy családban.
