Ira munka után bevásárolt, és éppen hazafelé tartott, amikor egy nő megállította a bejáratnál. – “Irinának hívják?” – kérdezte. Ira felnézett a mobiltelefonjából, és bólintott.
– “Miért?” – sziszegte a nő felháborodottan. Ira értetlenül nézett rá, hiszen három éve házas volt, soha nem csalta meg a férjét, és soha nem nézett más férfiakat. Azt hiszem, összekever valakivel.
Én a khakánod törvényes felesége vagyok – mosolygott fintorogva -, nem vagyok zavarban, a férjem maga mondta, hogy te vagy a khakánja.” “Már megbocsáss, de ki a férjed?” ”
Ő a főnököd. Ira zavarba jött, a nő szavainak semmi köze nem volt a valósághoz. “Semmi közöm a főnökömhöz, csak üzlet!” – kiáltott fel a nő.
“Ne hazudj nekem, tudod, miért jöttem? Azt akarom, hogy felébredjen a lelkiismerete, és önszántából mondjon le, mert én mindent megteszek, hogy ez megtörténjen. Tudom, hogy házas vagy, és megmondom a férjednek, hogy a szívét rágod. Ha felmondasz, megígérem, hogy senki sem fog tudni róla.
A nő még negyedórán át folytatta az állításait, majd megfordult és elment. Másnap reggel Ira első dolga volt, hogy magyarázatot kérjen a főnöke irodájába. Ekkor Viktor Fedorovics lehajtott fejjel bevallotta, hogy hazudott a feleségének arról, hogy megcsalta őt Irával.
A helyzet az volt, hogy a felesége látta a levelezést, a szeretőjét Irinának hívták, ezért hazudott, és azt mondta, hogy Irina volt a munkahelyéről. Nem akarta elárulni a barátnőjét.
Mivel Ira állandóan kapta Viktor Fedorovics feleségének hívásait, meg volt a száma. Ira tehát felhívta a feleségét, és azt mondta neki: “Összekever engem Irával az irodánk pénzügyi osztályáról. A férjed vele csámcsog, nem velem.
A főnök szeme ijedten tágra nyílt. Ira a pénzügyi osztályról a cég igazgatójának unokahúga volt. Egy héttel később Viktor Fedorovicsot kirúgták. Ira nem érzi magát bűnösnek, mert a főnökének nem volt joga őt bemártani.
