20 évig voltunk házasok, és van egy közös fiunk. Mindig is úgy gondoltam, hogy nagyon boldog házasságban élek, bár mindig voltak kisebb problémák. Csak a férjem egy szeszélyes ember.
Ha valami baja van a munkahelyén, akkor otthon elkezd veszekedni. Én mindent elviseltem, sok minden felett szemet hunytam, mondván, hogy semmi baj, végül is mindenkinek vannak félreértései.
A férjemnek saját kisvállalkozása van, én is dolgozom, de sokkal kevesebbet keresek, mint sokszor. Húsz év házasság után, egy szép vasárnap reggel a férjem szembesített azzal, hogy egy másik nőt szeretett.Olyan volt, mintha hó esne a fejemen.
Nagyon gyorsan elváltunk, nem értettem, mi történik, az életem a szemem láttára esett szét. Két év telt el a válás óta, és rájöttem, hogy a szingli élet nem is olyan rossz.
Csak még fiatalabb lettem, ezt mondja mindenki. Most már én vagyok a legfontosabb számomra, vigyázok magamra, mindenféleképpen jól érzem magam. Néha a különélés új lehetőségek megnyílását jelenti.
