– “Te a nevelt gyermekük vagy, kirúgnak, ha van egy húgod!” – csattant fel a szomszéd – “Ha nem hiszel nekem, kérdezz meg bárkit, mindenki tudja! Denis megállt Dasha néni előtt, és belenézett a szemébe, amiben valami dühös fény ragyogott.
Nem igaz, az anyám és az apám! – Tényleg, tényleg, kérdezd meg őket, és hallani fogod, mit mondanak! A fiú megfordult és elszaladt, a padon ülő többi nő pedig megpróbált észérvekkel beszélni a kegyetlen Darjnával: – Elment az eszed, miért mondasz ilyet egy gyereknek? Mit érdekel téged?”
– Nem kell sértegetni az én Misámat, tegnap jött haza sárosan és zúzódásokkal! Ez a huligán mindent megtett, nem világos, hogy kire ütött, talán a saját szülei voltak valami alkeszok! Egy másik nő kinézett az első emeleti nyitott ablakon és azt mondta:
– A Miskád Miska bele akarta fojtani a kiskutyát egy pocsolyába, de Denisz elvitte, és a pocsolyában verekedtek, nem volt időm felszaladni! Meg akarta fojtani a korcsot, de szaladgálnak, elszaporodtak, nem tudsz átmenni rajtuk!
Egyre sötétebb lett. Denis édesanyja, aki kilenc hónapos terhes volt és éppen szülni készült, kijött a bejáratból: “Dása néni, nem láttad az én Denisemet, nem tudok átmenni, és nem látom az udvaron?” – vágott közbe a szomszédasszony, és hazament. Denisz édesanyja leült a bejárat melletti padra, és még többször próbálta hívni a fiát, de hiába. Tárcsázta a férjét, és abban a pillanatban érezte, hogy elmennek: ”
Szása, Denisz eltűnt, és én hívom! A férj autóval, mentővel érkezett, és miután a feleségét a szülészetre küldte, elkezdett szaladgálni Denis keresésére. Egy kis folyó partján ült, elég messze az otthonától.
Gyakran járt ide az apjával horgászni. Itt, a folyó partján találta meg az apja. Először meg akarta szidni, de amikor észrevette Denis állapotát, leült mellé: “Gyere, mondd meg, miért ázik a folyó?- “Dasha néni azt mondta, hogy ti nem vagytok a családom, és hogy ki fogtok rúgni, ha megszületik a húgom…” – a fiú lehajtotta a fejét és sírva fakadt.
“Denys, ez az egész badarság, amit a szomszédasszony mondott. Mi mindannyian egy család vagyunk. Igen, anyukád nem téged szült, ahogy nemsokára Nastyát is, akkor nem lehetett gyereke, mi pedig akartunk, ezért vittünk el az árvaházból. Nem tudom, hogy a szülő nő miért hagyott ott téged.
De azt biztosan tudom, hogy te az én fiam vagy. És tudnod kell, hogy nincs senki, aki közelebb állna hozzád és anyukádhoz, és most már Násztya is az enyém lesz. Denis egy kicsit megnyugodott, és megfogta apja kezét:
“Tényleg nem hagysz el?” “Soha!” “Hol van anya?” “Már a kórházban van, menjünk innen, majd ott viszünk neki valamit. Az apa a karjába vette a fiát, amit már régóta nem tett, és a kocsihoz sétáltak. Miután átadták a csomagot a jegesmedve kórháznak, leültek egy közeli parkban egy padra, és vártak
.Az éjszaka csak úgy repült, és mindenről beszélgettek. Denis leginkább az apja és az anyja gyerekkoráról akart hallani történeteket, arról, hogyan ismerkedtek meg, majd elkezdték eldönteni, hogy milyen babakocsit vegyenek a gyermeküknek. És pont jókor! Megcsörrent a telefon, az apa bekapcsolta a kihangosítót, és meghallották az anya fáradt, de boldog hangját: “Szia! Már négyen vagyunk!” – Nastenka sírása hangzott a kihangosítóban. – Megtaláltad Denyst? – Igen, itt vagyunk, együtt vártuk a húgunkat!
– Anya, mikor jössz haza? – Denys felkapta a telefont. – Nemsokára megyünk a babakocsiért, én Nastyával sétálok! – Persze, drágám, hamarosan ott leszel! Boldog Denys átölelte az apját, és elbóbiskolt, arról álmodozva, hogy kimegy a babakocsival, és kidugja a nyelvét a szomszédjára.
