Fiatal koromtól kezdve vezetői pozíciót töltöttem be, és meglehetősen megbecsült nő voltam a köreimben. A férjem is főnök volt, így együtt sokat kerestünk, és olyan dolgokat engedhettünk meg magunknak, amiről mások álmodni sem mertek.
A gyerekeknek pedig mindig mindenük megvolt, soha semmit nem tagadtak meg tőlük. A férjem már régen meghalt, én pedig nyugdíjba mentem. Most nincs sok pénzem. De amíg utoljára dolgoztam, mindent a gyerekeimre és az unokáimra költöttem.
Mindig a legjobb, legdrágább és legjobb minőségű dolgokat vettem nekik. Játékokat, telefonokat, laptopokat az unokáimnak. Még azt is ki tudtam fizetni, hogy a gyerekeim elmenjenek a tengerpartra, csak úgy szórakozásból, egy hétig küldtem egy futárt finom ételekkel és finomságokkal.
Addig akartam őket kényeztetni, amíg csak tudtam. Az egész család mindig eljött hozzám látogatóba. Esténként együtt ültünk, szórakoztunk, nevettünk, beszélgettünk valamiről….. Most már nagyon hiányoznak azok az idők.
Hiszen már négy hónap telt el azóta, hogy senki sem látogatott meg. És az a helyzet, hogy már nyugdíjas vagyok. Most már nem olyan bőséges a jövedelmem, mint régen.
Már nem engedhetem meg magamnak, hogy rengeteg pénzt költsek ajándékokra és finomságokra, így kénytelen vagyok spórolni egy kicsit. De arra nem számítottam, hogy ez ennyire befolyásolja majd a gyermekeimmel és unokáimmal való kommunikációmat.
Azt hittem, hogy a hozzám tett látogatásaik őszinték. Elvégre olyan jól éreztük magunkat együtt.
.De valószínűleg a pénz is nagy szerepet játszott. Eleinte hetente egyszer kezdtek el jönni, azelőtt pedig háromszor-négyszer. Aztán a látogatásokat felváltották a telefonhívások. Azt mondják, hogy mindig elfoglaltak.
Különösebb érdeklődés nélkül kérdezik, hogy vagyok, és hogy van az egészségem. Szóval egyedül ülök a nagy lakásomban, és minek nekem ez?
Mi értelme van mindennek körülöttem, ha a szeretteim nincsenek mellettem, nem akarnak meglátogatni, nem is akármiért, hanem csak azért, mert unatkoznak… És egyáltalán hiányzom nekik?
A szomszédokkal kell beszélgetni, hogy teljesen megőrüljek. Ők is szegény nők. De jó, hogy itt vagyunk egymásnak: amikor este összejövünk, elkezdünk beszélgetni valamiről a hírekből…
