Mit ijesztőbb közölni egy férfival: hogy jön az anyja, vagy azt, hogy elvesztette a munkáját?
Az én esetemben mindkét lehetőség bekövetkezett: ahogy a mondás tartja, nem egyedül jön. A férjemet elbocsátották a munkahelyéről, van egy jelzáloghitelünk és egy kisgyermekünk, én pedig még mindig az egyetemen vagyok.
A férjem próbál megnyugtatni, mondván, hogy még futárként is elmegy dolgozni, de nem hagy minket éhen halni. Egy újabb kellemetlen hírrel zaklatom fel: anyám jönni akar. Amikor először hallotta ezt a mondatot, rosszul lett:
“Nem, eszébe se jusson, hogy hozzánk jöjjön. Nem én hívtam meg, hogy meglátogasson, és te sem, úgyhogy ne engedd, hogy eljöjjön. És ha mégis eljön, szálljon meg egy szállodában.
Nem fogom etetni és elviselni. Az anyád a májamban van – mondta a férfi. Hogyan mondjam meg anyámnak, hogy nem várjuk meg? Csak egy hétre jön, Max, kérlek, hagyd abba. Tudod, hogy anya megsértődne. Megértem őt, elég nehéz most neki.
Amikor anyám jön, nagyon ideges leszek. Anyám egy válogatós nő, mindig azt mondja, amit gondol. Amikor eljött hozzánk egy házavató bulira, alig bírtuk ki, amíg elment. Minden nap szidta Maksymot:”Későn jön haza, nem takarít ki maga után, rosszul tartja a gyereket a karjában.”
– A Maximod trehány. Miért nem tud rendet rakni maga után? És miért jön haza későn? “Bolond vagy, az orrod előtt megcsal téged, te pedig szemrebbenés nélkül elhiszed a kifogásait”
– mondta nekem. Akkor még jó volt, hogy Maksym korán reggel elment, és későn jött haza.
Szinte semmilyen kapcsolata nem volt az anyósával, de mostanra megváltozott a helyzet. Ha nem talál munkát, kénytelen lesz otthon maradni az anyósával szemtől szemben.
Ez stresszeli őt, mert az anyja nem hagyja nyugodtan aludni vagy enni. De én sem tudom visszautasítani az anyámat: rosszul érzem magam, mert nem tudom, mit tegyek.
