A végső előkészületek már javában folytak. Varvara gondosan összepakolta a holmiját, hiszen a lánya megígérte, hogy november elején elviszi a városába. Bár nem akarta elhagyni az otthonát, télire nem készített elő tűzifát, mivel a nyugdíját rendszeresen félretette. Júniusban lánya, Leszja 15 000 *
vett kölcsön tőle, átmeneti nehézségekre hivatkozva, és megígérte, hogy a hónap végéig visszafizeti.
Leszja azonban nem oldotta meg a problémát, és nem fizette ki a tartozást, amikor augusztusban meglátogatta Varvarát. Amikor a nő aggodalmát fejezte ki, hogy hogyan fogja túlélni a telet tűzifa nélkül, Leszja biztosította, hogy elviszik egy meleg lakásba a városban.
Bár Varvara vonakodott elmenni, úgy döntött, hogy segít a lányának, és gyűjtött néhány gombát, bogyót, sajtot és zöldséget, hogy magával vigye az útra.
Egy novemberi reggelen Varvara úgy ébredt, hogy fázott, de Leszja felhívta, hogy közölje vele, nem tudja elvinni a városba, mert a férje édesanyja úgy döntött, hogy náluk marad télire. Leszja azt javasolta, hogy Varvara költözzön a nővéréhez, Anna nénihez, aki szintén egyedül élt.
A nagymama, aki elmerült a saját gondolataiban, nem hallgatott Lesziára. Még azon a héten Varvara megtudta, hogy Annát elvitte a fia, és nincs hová mennie. A gyász elöntötte, sírt, és a tíz évvel korábban meghalt fiára gondolt. Másnap Varvara arra ébredt, hogy valaki kopogtat az ablakán.
Amikor kinyitotta az ajtót, meglátta egykori menyét, Zoyát, akit tíz éve nem látott. Zoya gyorsan felmérte a helyzetet, és rájött, hogy nincs tűzifa, és a szobákban ugyanolyan a hőmérséklet, mint kint.
Szó nélkül elvitte Varvarát a boltba, hogy megvehesse, amire szüksége van, majd hazavitte. A nagyanyja zavarba jött, és megkérdezte Zoyát, hogy miért jött.
Elmagyarázta, hogy csak el akart jönni a faluba, hogy meglátogassa. Előző nap találkozott Lesziával a városban, aki elmondta neki, hogy Varvara Annával tölti a telet. Zoya zsigerből tudta, hogy valami nincs rendben, és úgy döntött, hogy meglátogatja. Mint kiderült, igaza volt…
