Katya mindig azt akarta, hogy az apja mindig ott legyen mellette. Más gyerekekre nézett, és látta, hogy az apjuk segít nekik, elkíséri őket az iskolába, játszik velük, és egyszerűen csak ott van mellettük. Az apja eltűnt, miután megszületett. Katya-Lena édesanyja apa nélkül nőtt fel.
Mindig szégyellte az édesanyját, és még most is szégyelli, amikor az édesanyja már régen meghalt. A halotti bizonyítványban az áll, hogy ittasan, hipotermiában halt meg. Amíg az anyja ivott, Olena elszökött otthonról, és az anyja nővérével élt.
A nagynénje volt Olena egyetlen közeli embere. A nagynénjének volt egy szomszédja, Kolja.
A fiú iskolai rabló volt. Az iskola után Olena terhes lett tőle. Közben Kolja börtönbe került lopásért. Lenka anyja kirúgta őt a házból, és a nagynénjéhez ment hasfájással. Ő természetesen befogadta őt.
A nagynéninek nem volt gyereke, ezért Olenát lányaként, Katját pedig unokájaként nevelte fel. Egy nap Katia meghallotta, hogy az anyja a nagynénjével beszélget:
– “Megjelent a te Kolkád. Láttuk a piacon, gyakran lóg a második bódé körül, talán dolgozik, vagy talán megint lop valamit. -Micsoda szégyen, távol kellene tartanunk Katját a piactól, hogy ne lássa az “apját”.
És akkor Katya elhatározta, hogy meg kell találnia az apját. Második osztályos volt, és úgy gondolta, hogy már elég idős. Iskola után Katya elment a piacra a második bódéhoz. Ott volt egy cipőbolt, és Kolja bácsi, ahogy mindenki hívta, bent dolgozott. Az egyik lába hiányzott, a háborúban történt.
Kolja bácsi olyan kedves és jó volt, minden vásárló hálás volt neki, és Kátya elkezdett neki szakadt cipőket hozni. Olyan gyakran ment hozzá, és barátok lettek. Sokat kezdtek beszélgetni, Kolja bácsi meséket mesélt a lánynak, és néha házi feladatot is csináltak. Eljött a tavasz, és ideje volt új ruhákat venni.
Lénának és a lányának el kellett mennie a piacra. Egy idegen férfi lépett oda hozzájuk. – “Ó, Olena, micsoda váratlan találkozás. Talán még találkozhatunk, mi?” – Tűnj el, és ne gyere a közelembe többé! A férfinak szemmel láthatóan elment az esze, azonnal megragadta Olena karját.
Katya megijedt, és hangosan sikítani kezdett. Kolja bácsi az ismerős hangra kirohant a kioszkból. Erős karjával azonnal ellökte magától az Olenát fogva tartó férfit. Naxaba el akart bánni Kolja bácsival, de amikor meglátta a lábát, azonnal rájött, hogy a férfi a háborúból jött. Anyu, anyu, apu megmentett minket – kezdte Katya.
Léna kérdőn nézett Kolja bácsira, majd vissza a lányára. – “Köszönöm, de miért hív téged Katya apának?” – Katya meglepődött. Tisztáznom kellett a helyzetet. Kiderült, hogy Katya igazi apja az az idegen, aki megragadta Elena kezét.
Hálája jeléül Elena meghívta Kolja bácsit, hogy látogassa meg. Azonnal beszélgetni és viccelődni kezdtek. Kolja bácsi egyre gyakrabban kezdett látogatni, és hat hónappal később összeházasodtak.
