„Siluchka! Így köszönöd meg?” – anyósom nem bírta elviselni, amikor úgy döntöttem, hogy megmutatom neki a lakásomat.

Az anyósom megvetett, falusi lánynak nevezett, és minden lehetséges módon kiemelte a származásomat. Annak ellenére, hogy vidéken nőttem fel, jó hírű intézményben végeztem, és most egy hatalmas vállalatnál dolgozom menedzserként. A férjemet egy árvaházból hoztam el, ahol egy szobában élt az édesanyjával. Fizettem a továbbtanulását, munkát szereztem neki, és megszültem a gyermekét.

Tanulmányi szabadságon volt, mert az én jövedelmem sokszorosa volt az övének. Az anyósom átjött, amint elmentem dolgozni, tudta, hogy segítenie kell a fiának, mert egyedül nehéz volt.

Igazából nem sokat segített, de minden rokonom, kollégám és barátom tudta, hogy ott van. Ráadásul „a nyakán lógott a nyakunk”. „Ez a falu nem tud megbirkózni semmivel. A gyerek kicsi, a férj borotválatlan”.
„Nem figyeltem oda, mert teljes zagyvaság volt.

Anyósom egyszer azt mondta nekem, hogy miattam hagyta abba a karrierjét, hogy háziasszony legyen. „Ha te nem tudod megcsinálni, majd én megcsinálom” – mondta. „Anyósom egy olyan napon közölte velem a „jó” hírt, amikor a munkahelyemen rohanásban voltam, és a főnökeim az idegeimre mentek. Aztán forró vízbe került: „Te falusi! Így mondod azt, hogy ‘köszönöm’? – Mit kell megköszönnöm neked?

Hogy leültél a kanapéra, és szembeállítottad velem a férjemet? Főzött magának, és az ingeket kivasalta, nem kellett vasalni, mert van mosógépünk vasalófunkcióval. A mosást nem ő végezte, azt én csináltam munka után.

„Soha többé nem teszem be a lábam ebbe a házba!” – kiabálta. A férjem követelte, hogy kérjek bocsánatot az anyjától. Úgy döntöttünk, hogy ő visszamegy dolgozni, én pedig szabadságra megyek. Azonban újabb problémák merültek fel. „Anyám szerint a fizetésem az én pénzem.

Miért adnék neked pénzt, amikor te szombati szabadságon élsz?” – mondta a férjem. „De hát nem én adtam neked, amikor szombati szabadságon voltál?” Anyósom is olaj volt a tűzre. Megtörtem.

Egyrészt imádom ezt az embert, és nem akarom, hogy vége legyen a kapcsolatunknak. Másrészt nehéz egy mamafiúval együtt élni, és nem vagyok hajlandó alávetni magam az anyósomnak. Lehet boldogan élni egy ilyen megbízhatatlan férfival?

Kapcsolódó hozzászólások